Van az angoloknak egy olyan szavuk, hogy gloom.

A következőket jelenti:

gyászos hangulat
homály
komor hangulat
lehangoltság
mélabú
szomorúság
sötétség

Erről fog szólni ez a blog is. Volt egy erősen depressziós korszakom, akkor terveztem ennek a blognak az indítását, de aztán valamiért mégsem csináltam meg. Most úgy döntöttem megcsinálom, ha másnak nem, hát magamnak.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy itt a saját fájdalmamat és depressziómat szeretném a világ orra alá dörgölni, esetleg csak kiírni magamból azokat az érzéseket melyek felemésztenek... elmondom, nem erről van szó.

A XXI. században senki sem normális. Mindenkinek van egy kis elmebetegsége. Én például rajongok a gloom jellegű dolgokért. A lehangoló, komor, szomorú, sötét, stb.. videókért, zenékért, rajzokért, festményekért.. mindenért ami gloom.

Az ilyen jellegű dolgokat - ahogy az emberek általában - én is megmutogattam a barátaimnak, ismerőseimnek, mert az élmény úgy az igazi, ha megoszthatod valakivel. De rendkívül kevesen voltak azok, akik tudták ezeket értékelni. Ezért döntöttem úgy, hogy megcsinálom ezt a blogot.

Itt fogok összegyűjteni mindent, ami képes arra, hogy kiváltsa belőlem azokat az érzéseket, amikre annyira vágyom. Annyira kevés az olyan alkotás, amiből valóban árad a gloom. Ezért csináltam meg ezt a blogot. Hogy kiemeljem a valóban értékes darabokat a tehetségtelenség és erkőlködés szürke mocsarából.

És azért nem a keresőm kedvencei közé mentem ezeket, hanem gyűjtöm össze egy blogba, hogy aki hozzám hasonlóan a gloomot keresi, annak ne kelljen oly' sokat keresnie mint nekem.

Elég ha ezt a blogot megtalálja.

(Egyébként figyelitek a bejegyzés dátumát? Az előszó pont november másodikán íródott. Halottak napján. Stílusos nem?)