Ezt a videót még tegnap találtam. A zenészre véletlenül akadtam rá myspace-en, és ami elsőre kíváncsivá tett, az a maszkja volt. Igen, az orra tényleg egy fasz, ami egy elektromos távvezérlővel mozgatható. A maszk fejrésze pedig ebből következtetve minden bizonnyal egy herét akar utánozni.

Ez persze önmagában csak beteg, vagy vicces. Leginkább egyszerre mindkettő.

De ez a zene, az agyonvokódolt énekkel, a lassú alig érzékelhető háttérzenével, a szintén "faszfej" vonagló rúdtáncos lánnyal, az egymást átfedő videókkal...

Elképesztően lehangoló. Talán csak bennem támadnak a videó láttán ilyen érzések, de engem végtelenül lehangol. Egy elbaszott, torz világ képét festi elénk, mély, mindent átitató depresszióval. Nézzétek meg.

Alek Wasilewski animációja

Kattints ide az eredeti flash változatért

unknownmathew22 - akire ambient válogatásai miatt figyeltem fel - szerkesztette ezt a videót Jóhann Jóhannsson - City Building c. számához. Csodálatos.

http://www.johannjohannsson.com

David Firth, a Salad Fingers alkotója, akiről többször szóltam már ezen a blogon, készített egy flash animációt Aphex Twin Milkman c. számához.

Kattints ide az eredeti flash változatért!

David Firth egyébként nagy rajongója Aphex Twinnek. Számos flash rajzfilmjéhez Aphex Twin-től választott aláfestő zenét. Egyébként ha minden igaz, a Milkman c. szám kottája alapján készült a híres motivator kép.

A videó végén pedig Brian Eno - An ending című számát hallhatjuk, amely talán a legszomorúbb szám a zene történetében.
 

Kattints ide az eredeti flash változatért

előző rész
 

Igen, erről a blogról van szó. Habár már több hónapja szerkesztem, a napi látogatók száma még mindig nulla vagy egy. Egyedül január 28-án és 29-én ugrott fel a látogatottság tíz főre, mivel akkor fordítottam le Chet Zar bio-ját, akivel aztán levelet is váltottam. Bizonyára az ő ismerősei néztek rá a blogra.

Egyébként meg kell hogy mondjam, a legkevésbé sem zavar, hogy szinte senki nem olvassa a blogot. Régebben az ilyen jellegű videókat ismerőseimnek, barátaimnak mutattam meg - mert az élmény úgy az igazi, ha megoszthatod valakivel - de nem értették meg. Nem érezték át.

Ezért döntöttem úgy, hogy inkább egy blogba gyűjtöm össze ezeket, magamnak, a jövőnek, és annak akit érdekel. Nem is mutattam még talán senkinek ezt a blogot.

Emlékszem mennyit böngésztem az internetet, hogy találjak egy ilyen blogot. Mennyire örültem volna neki, de nem. Megtehetném, hogy reklámozom a blogot, de nem teszem. Maradjon ez így elrejtve, találja meg csak az, aki igazán keresi. Inkább legyen csupán tíz olvasóm, aki hasonlóan érez a képek, a videók láttán, a zenék hallatán, mint én, minthogy százak olvassanak, akik nem értenek. Akik nem értik.
 

Mivel egy számítógéphez vagyok kötve, anélkül, hogy bármi dolgom lenne vele, úgy döntöttem kihasználom az időt, és bemutatom nektek egyik kedvenc festőmet, Chet Zar-t. Ahelyett, hogy ügyetlenül, a saját szavaimmal próbáltam volna bemutatni őt nektek, úgy döntöttem lefordítom a weboldalán talált Bio-t. Az eredeti angol verziót itt olvashatjátok.
 

Chet Zar 1967-ben, november 12-én született, a San Pedro-i kikötővárosban. Chet Zar korán érdeklődni kezdett a művészetek iránt. A szülei mindig támogatták, és soha, semmilyen korlátot nem emeltek a kreativitása útjába. Egész gyermekkorát rajzolással, szobrászkodással és festéssel töltötte.

Zar érdeklődése a művészet sötétebb oldala iránt már az élete korai szakaszaiban jelentkezett. Természetes vonzódása a fura dolgokhoz, és a családi problémák együttese terelte gondolatait, érzéseit olyan irányba, hogy egyre inkább megkedvelte a horrorfilmeket, és sötét képvilágukat. A félelem, az aggódás, az izoláció érzése ismerős volt számára, amit ezek a filmek közvetítettek. Ezek az érzések áthatották gyerekkori rajzait, festményeit, s a mai napig felfedezhetők művészetében.
 

A horrorfilmek és a művészet iránti érdeklődésének betetőzéseképp special effects make up artistként, dizájnerként és szobrászként helyezkedett el a filmiparban. Olyan filmek lényein dolgozott mint a Gyűrűk ura, a Hellboy, a Majmok bolygója, és a rendkívül elismert metálbanda, a Tool videóin. Az utóbbi évtizedben Zar a digitális technikákat is elsajátította, így sötét látomásait három dimenzióban jeleníthette meg a Tool koncertjein, és saját DVD-it is kiadhatta, Disturb the Normal címen.

De a sok-sok év mely alatt a filmipar politikájával és kompromisszumaival bajlódott, azt az érzést keltette Zar-ban, hogy kreatívan stagnál. A kétezres évek elején (a horror-szerző, Clive Barker ajánlására) úgy döntött visszatér a gyökereihez, és a saját, eredeti munkáira koncentrál, és kipróbálja magát a finomabb művészetek terén is, mint az olajfestés. Az eredmény megújult célok, korlátlan művészi szabadság, és olyan tiszta víziók, melyeknek bizonyítékai Zar jelenlegi sötét-szürreális (és gyakran sötét humorral fűszerezett) festményei.
 

Művészetére nagy hatással volt James Zar (mostohaapja és mentora), Beksinski, H.R. Giger, Frank Frazetta, M.C. Escher, Bosch, John Singer Sargent és Norman Rockwell, hogy csak néhányat említsünk.

"Chet művészete gyönyörű és ijesztő. A stílusában van egy modern csavar, ami klasszikus megjelenésbe torkollik. Szerintem Chet egy zseniális festő, aki nagy nyomot fog hagyni a kis világunkban. Szeretnél valami okos dolgot csinálni a pénzeddel? Fektess be egy Chet Zar festménybe." - Adam Jones (TOOL)

A művész nyilatkozata:

Amikor festeni kezdek, hagyom, hogy az intuícióim vezessenek, pont úgy, mint gyermekkoromban. Firkálgatok anélkül, hogy pontos célom lenne, elveszve egy szörnyekkel teli világban. Régen ilyenkor úgy éreztem otthon vagyok. És ezt érzem ma is.

A lények amiket festek, talán úgy néznek ki mintha egy másik dimenzióból jöttek volna, de szerintem ezek egyszerűen mi vagyunk, itt és most. A mondern emberiség a maszkjai és díszei nélkül, amik elfogadhatóvá teszik őket bármely csoport számára. A vaskalapos konzervatívtól kezdve a tetovált, antiszociális lázadóig, mindannyian befedjük magunkat, hogy beilleszkedjünk. És az egyetlen hely, ahol mind egyformák vagyunk, az a belsőnk. Mindannyian félünk és magányosak vagyunk. Csúnyának és bizonytalannak érezzük magunkat. Úgy érezzük el vagyunk választva a környezetünktől, és egymástól. Ezek azok az érzések amiket a festményeimen próbálok megjeleníteni. Ezek azok az érzések, amik összekötnek bennünket.
 

Chet Zar hivatalos weboldala

Chet Zar myspace profilja
 

Nagyon nehéz volt kiválasztanom azt a pár képet, amit a bejegyzésbe illesztettem, ezért azt ajánlom nektek, mindenképp böngésszétek át Chet Zar galériáját a weboldalán, hiszen a többi festménye is zseniális.
 

Ha azt hisszük a Rubber Johnny Aphex Twin egyetlen audiovizuális terrornak minősülő szerzeménye, tévedünk. Bár kétségtelen hogy a Rubber Johnny képvilágát nehéz lesz valaha is felülmúlni, mindenképp említésre méltó még a következő két videó.

A Windowlicker egy hagyományos, átlagos videónak indul, majd a prostituáltak arca helyén Aphex Twin beteg vigyora jelenik meg, de az igazi sokk csak a videó vége felé éri a nézőt. Zeneileg is zseniális a Windowlicker, ezért mindeképp érdemes végignézni, végighallgatni.

A Come to Daddy szintén rendkívül híres szám. Csak a youtube-ra feltöltött változatát eddig több mint négymillióan nézték meg. Tudni kell még róla, hogy az MTV-n még az éjszakai blokkból is kitiltották.

A Windowlicker-t és a Come to Daddy-t is szintén Chris Cunningham rendezte, akárcsak a Rubber Johnny-t. Igen, így néz ki az ha két zseni összeül, és együtt csinál valamit.

Emlékszem, évekkel ezelőtt találtam ez a videót, egy a gloom.blog.hu-hoz hasonló külföldi (azóta tudtommal megszűnt) blogon. Ekkor hallottam először Aphex Twin-ről. Azt hiszem tökéletes ez a videó bemutatkozónak, ezért nektek is ezzel szeretném bemutatni. A videót nem lehet embeddelni, azaz beilleszteni a blogba, ezért a képre kell kattintanotok, hogy meg tudjátok nézni a youtube-on.

Ez egy nagyon erőteljes videó, ezért azt ajánlom éjjel, egyedül, sötétben nézzétek meg. Nem ijesztő, inkább bizarr és beteg, de ha nappal, félszemmel, haverokkal nézitek meg, a videó sokat veszít hatásából. Ezért azt ajánlom adjátok meg a tiszteletet a művésznek, és művének azzal, hogy megfelelő körülmények közt tekintitek meg ezt a videót.

A zenét Aphex Twin írta, a videót pedig Chris Cunningham készítette.

Hogy Rubber Johnny létezik-e, azt nem tudjuk biztosan. Valószínűbb, hogy csupán digitális trükk, de amikor ezzel nyugtatgatjuk magunkat, ne felejtsük el, mennyi abszurd, torz lényt járta már ezt a földet.

Rubber Johnny-ra egyébként erős utalást láthatunk a The hills have eyes (A sziklák szeme) c. filmben, a végén, a tolószékes nagyfejű torzszülött személyében. A videoklip régebbi mint a film, ezért teljesen biztos vagyok benne, hogy a lény utalás Rubber Johnny-ra.
 

Ezt a videót teljesen véletlenül, épp az imént találtam. Beteg.

Egyébként elvileg a Troll c. filmből származik a jelenet, ami úgy tudom borzalmasan rossz, de talán egyszer meg fogom nézni. Talán vicces.

A karácsonyi rohangálós, időhiányos pihenés után végre jutott egy kis időm errre a blogra is, így írtam 5 új bejegyzést. Olvassátok el őket!

Remélhetőleg a közeljövőben több időm is lesz, és rendesen szerkeszthetem ezt a blogot.

Furcsa, látomásszerű flash videó a Koms.ru-ról. Mivel szöveg nincs benne, és a kommentárok nagy része is oroszul íródott, nekem nem sikerült megfejtenem a videó jelentését, de az egyik angol kommentelő a következőt írja:

"It is symbolic of Socialism in that goods are taken from the people and redistributed by the government."

Ez persze csak egy magyarázat, de legalább kiindulópontot ad a további gondolkodáshoz.

Kattints ide az eredeti flash változatért!

David Firth egyik újabb flash videóját szeretném nektek bemutatni. Igen eltér ez a műve, a megszokott Firth-féle videóktól, képi világában legalábbis mindenképp. Ami elsőre feltűnik, az a színek élénksége, és ami még különösebb, hogy az összes rajz vonalakból és téglalapokból áll. Eddig ez az egyetlen Firth videó ami ebben a stílusban készült.

A történet David Firth néhány álmán alapszik, de erre találunk utalást a videóban is.

Kattints ide az eredeti flash változatért!

Talán az egyik legmeghatóbb animációs rövidfilm amit valaha is láttam. Évekkel ezelőtt akadtam rá, de hála a youtube-nak, nem volt nehéz újból megtalálnom. Az animáció, a "rendezés" a történet mind nagyszerű, igazi mesterműről beszélünk itt. Az egyetlen ami elszomorít, hogy a videót több mint három éve töltötték fel, és azóta nincs egyetlen új kisfilmjük sem. Én azért remélem hallunk még erről a csapatról.

Mia Makila-t szeretném ma nektek bemutatni, akire leggyakrabban mint horror artistra hivatkoznak.

1979 március 21-én született Norrköpingben, Svédországban. Leginkább szürrealista, horror festményeivel szerzett hírnevet, de ezenkívül érdeklődik a fotózás, és a digitális művészetek iránt is. Festeni saját magát tanította, így stílusa teljesen egyedi.  Művészetét leginkább olyan filmrendezők inspirálták mint David Lynch, Ingmar Bergman, Alfred Hitchcock, Roy Andersson, Terry Gilliam és Tim Burton. Továbbá olyan művészek mint Hieronymus Bosch (akiről, mint egyik kedvenc festőmről, biztosan fogok majd itt írni), Pieter Bruegel, Francisco Goya, Jean-Michel Basquiat és a Disney Stúdió 30-40-es évekbeli művészei. 

Mia Makila hivatalos weboldala

Mia Makila myspace oldala

David Firth ikonná vált klasszikusának, a Salad Fingersnek második részét láthatjátok most itt a blogon.

Kattints ide az eredeti flash változatért!

Előző rész

Következő rész

Ezzel a kedves kis videóval szeretnék boldog karácsonyt kívánni minden olvasómnak.

Szoktál lefekvés előtt arra gondolni, hogy ha most elalszol, sosem ébredsz fel többé? Hogy megrekedsz egy világban, egy világban amit épp álmodsz, és ott maradsz örökre, bezárva?

"Az alvás a halál kistestvére" - szokták mondani, és valóban, mennyire hasonlít az ágy a koporsóhoz.

Nagyszerű, zenés flash videó, a koms.ru-ról. És bár ne lenne ilyen valóságos.

Kattints ide az eredeti flash minőségért!

Ebben a videóban nincs semmi bizarr, és nem is sötét. Mégis valamiért a zenével együtt annyira lehangoló, hogy úgy érzem tökéletesen ideillik.
 

eszmaloskiblee összerakta Blu ok no c. videóját, Mr Oizo inside the kidney machine c. számával. Az eredmény egy igazán furcsa videó, nagyszerű, hozzá illő zenével.

Alternatív link 1 , Alternatív link 2

Az eredeti ok no videót itt tudjátok megnézni.
 

Ritka a gloom jellegű videóknál, hogy ilyen színesek, mint ez a darab. A sötét hangulatból valóban elvesz valamennyit a színek mennyisége, de a nyomasztó és beteg hangulat ugyanúgy érvényesül ebben a rövid kis videóban.

Kattints ide, és nézd meg eredeti, flash minőségben.

Jake is still looking for your love...

Szeretném a blogot azzal a videóval kezdeni, amit mindenképp kiemelkedőnek tartok ebben a műfajban. Bár találtam azóta jobbakat is, de ez klasszikus. Ezt ismerni kell. Angliában nincs aki ne hallott volna róla, de nálunk nem sokan ismerik, és mégkevesebben értik meg.

Következzék hát David Firth klasszikusa: A Salad Fingers első része.

A blogra lehetőség szerint mindig be fogom illeszteni a youtube videókat, de ha sikerül megtalálnom az eredetit, akkor a flash formátumú videót is linkelni fogom, hiszen az sokkal jobb minőségű. Ha tehetitek, én ajánlom hogy mindig azt nézzétek.

Flash formátum

A többi részt időnként, egyesével fogom felrakni a blogra. Egyrészt mert ha egyszerre megnézitek az összeset, valamit elvesz az értékéből. Túl gyorsan vége lesz. Másrészt pedig, pont azért csináltam ezt a blogot, hogy ne kelljen keresgélnetek, figyelnetek különféle oldalakat-csatornákat, hogy mikor kész az új mű. Majd itt úgyis megtaláljátok.

Egyébként a Salad Fingers első részét eddig több mint négy és félmillióan látták. És ez csak azoknak a száma akik a youtube videót nézték.
 

Következő rész

Van az angoloknak egy olyan szavuk, hogy gloom.

A következőket jelenti:

gyászos hangulat
homály
komor hangulat
lehangoltság
mélabú
szomorúság
sötétség

Erről fog szólni ez a blog is. Volt egy erősen depressziós korszakom, akkor terveztem ennek a blognak az indítását, de aztán valamiért mégsem csináltam meg. Most úgy döntöttem megcsinálom, ha másnak nem, hát magamnak.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy itt a saját fájdalmamat és depressziómat szeretném a világ orra alá dörgölni, esetleg csak kiírni magamból azokat az érzéseket melyek felemésztenek... elmondom, nem erről van szó.

A XXI. században senki sem normális. Mindenkinek van egy kis elmebetegsége. Én például rajongok a gloom jellegű dolgokért. A lehangoló, komor, szomorú, sötét, stb.. videókért, zenékért, rajzokért, festményekért.. mindenért ami gloom.

Az ilyen jellegű dolgokat - ahogy az emberek általában - én is megmutogattam a barátaimnak, ismerőseimnek, mert az élmény úgy az igazi, ha megoszthatod valakivel. De rendkívül kevesen voltak azok, akik tudták ezeket értékelni. Ezért döntöttem úgy, hogy megcsinálom ezt a blogot.

Itt fogok összegyűjteni mindent, ami képes arra, hogy kiváltsa belőlem azokat az érzéseket, amikre annyira vágyom. Annyira kevés az olyan alkotás, amiből valóban árad a gloom. Ezért csináltam meg ezt a blogot. Hogy kiemeljem a valóban értékes darabokat a tehetségtelenség és erkőlködés szürke mocsarából.

És azért nem a keresőm kedvencei közé mentem ezeket, hanem gyűjtöm össze egy blogba, hogy aki hozzám hasonlóan a gloomot keresi, annak ne kelljen oly' sokat keresnie mint nekem.

Elég ha ezt a blogot megtalálja.

(Egyébként figyelitek a bejegyzés dátumát? Az előszó pont november másodikán íródott. Halottak napján. Stílusos nem?)